Egy levél, melyre nehéz szavakat találni…
2024. 05. 29. (szerda) 23.47
KÖSZÖNETKÉNT
Elérkeztünk a búcsúzáshoz, talán nem mindenki köszön el végleg egymástól, de a DSI Debrecen egyesületétől mindannyian búcsút veszünk.
Dobszai Jenő bácsi szakosztályvezetőnek és minden edzőnek, aki csapatunknál részt vett a több éves munkában, szeretnénk köszönetet mondani. Mindannyian olyan elvet képviseltek és olyan szellemben nevelték a fiúkat, amelyre gyermek-szülő büszke lehet, így a DSI egyesületétől ezt is tovább viszik.
Amire mi szülők legbüszkébbek vagyunk, hogy gyermekeink igazán csapatként működtek az együtt töltött évek alatt.
Tisztelettudó, szabályokat betartó, agresszivitástól mentes, sportszerű meccseket játszó csapat. Ebből igazán nagy megtiszteltetés az, hogy ezt más csapat edzői, szurkolói véleményezték a fiúkról és az edzőinkkel folytatott közös munkáról. Így nevelődtek minden edzőjük mellett. Mindezért hálásak vagyunk, talán fontosabb dolog még az eredményektől is, mert ezek az évek, ezek az értékek mind hozzájárulnak a most még kialakuló jellemükhöz, hogy jó felnőtté váljanak.
Kedves Peó!
Lehet-e egy fiatal hölgynek nagyobb a kihívás annál, mint 16 kamasz fiút megszelídíteni úgy, hogy még sem gyerekekkel, sem fiúkkal nem dolgoztál, és hogy az együtt töltött idő, eredményes legyen? Mi úgy gondoljuk, hogy Te a varázssípoddal megoldottad a feladatot. Elfogadtak, megszerettek és tisztelnek Téged. Köszönjük a munkádat, ami odaadó és mindig tökéletesre törekvő, küzdést fel nem adó munka volt. Hálásak vagyunk a gondoskodó, a csapat összetartását szolgáló plusz programokért!!!!
Kedves Fecó!
A sors úgy hozta, hogy néhányak nálad kezdték kicsiként és Veled is fejezhetik be a közös munkát. Örülünk, hogy valamilyen formában mindig kísérhetted az útjukat. Az utóbbi hónapokban pedig önzetlen segítséget kaphattak tőled. A plusz edzéssel, az erőnléti edzésekkel, nem csak a fizikumot, és az állóképességet javítottad, de emberként, sportolóként is többek, jobbak lettek, és talán, ami még nagyon fontos, hogy a Veled való fejlődésük az önbizalmukat is javította. A fiúk iránt tanúsított tisztelet, a rájuk külön-külön szánt figyelem és fegyelem olyan dolog, ami nagyban segíti a további útjukat.
Egyszóval, amit itt ők tőletek kaptak, az sokkal több annál, mint amit néhány hivatalosnak tűnő köszönő mondatban össze lehetne foglalni, vagy ki lehet fejezni. Hogyan is tudnánk szavakkal elmondani olyan emberi tulajdonságokat, kedves gesztusokat, amelyeket egy egyetemen vagy edzőképzőben sem tanítanak: gyermeket tisztelő, elfogadó pedagógus, személyiségetek, kiegyensúlyozott jellemetek, szakmai tudásotok, amellyel úgy neveltetek, oktattatok, hogy még esetleg a negatív, őszinte értékelésekkel sem sérültek a gyerekek lelkivilága, mert megértették belőle a pozitív motivációt! Ezeknek az eredményes munkáknak a látszata abban is megnyilvánul, hogy itt és most a közel teljes induló létszámmal búcsúznak a gyerekek a DSI-től, a közös és sikeres munkátok, hozta a kitartást és a folytatást.
Életre szóló emlékekkel, hálával és tisztelettel búcsúzik a 2009 -es DSI Debrecen U15-ös fiú csapata és hálás szüleik.
A csapat tagjai: Balogh Bálint, Barta Dávid Arnold, Dandé Zsombor Máté, Erdei Mátyás, Földi Máté Rudolf, Hacker Gergely, Kompár Ferenc Kende, Kovács Simon Péter, Laczkó Botond, Nagy Szabolcs, Sárga Zoárd, Széles Martin Dominik, Szigeti Pál Hunor, Szőllősi Máté, Takács Zsombor, Wágner Alexander
Cikk nyomtatása