Ötkarikás szemmel: Deri blogja a pjongcsangi téli olimpiáról
2018. 02. 19. (hétfő) 12.55A kiváló debreceni fotóriporter, Derencsényi István helyszíni jelentése Dél-Koreából.
8.nap 2018.02.15.
Ez a nap elég szabadnak tűnt,
ezért elindultam a Phoenix Parkba egy kis cross snowboard versenyre. Ez a
terület van a legtávolabb az olimpiai falutól, mintegy kétórás buszozás oda és
vissza. Gyors terepszemle, hogy honnan is lehetne a legjobb pillanatokat
elkapni és rájöttem, hogy egy kicsit sokat kell majd felsétálnom a pálya mellett.
Mondhatom nem esett jól 20 kilóval a hátamon egy kilométert fölfelé gyalogolni
egy kicsit lestrapált kondimmal így egy hét után.
A hóba beásás után következhetett a munka. Csalódásomra
csak egyszer mentek együtt a versenyzők, rengeteg bukás történt, így képi
látványban nem lett az igazi. Itt történt az osztrák fiú horrorba illő balesete
is ahol eltört a nyaka szegénynek. Visszafelé történt egy kis malőr… Nem fértem
fel a buszra, ami visszaindult az úgynevezett központi elosztóhelyre, ahonnan
tovább indulnak a buszok, ezért még 30 percet várnom kellett a következőre.
A helyi sofőrök egyébként nagyon
betartják a szabályokat. Senki nem utazhat állva, ha tele van a busz, akkor is
a pontosan kiírt időben indulnak el. Hozzáteszem Rióban a 45 fős buszon is
százan utaztunk…Na de rend a lelke mindennek. A kis várakozással nem is lett
volna gond, de mire visszaértem az Ice Arenába, pont le is késtem Tóth Ivett
edzését.
Kis tanakodás és a myinfo
fürkészése (helyi intranet szerű alkalmazás, ahol minden információhoz rögtön
hozzá lehet jutni) után észrevettem, hogy nem messze épp kezdődik a
Csehország-Dél-Korea férfi jégkorong mérkőzés. Ahogy beértem a küzdőtérhez
rögtön témába akadtam. Az Észak-Koreai szurkolólányok előadása a meccs előtt egy
órával. Nagyon tetszett ez a show elem. Elképesztően szervezett műsorban adják
elő. A másik pikantériája a dolognak, hogy a férfi Dél-Koreai válogatottnak
voltak ott szurkolni. A nőknél egyébként Észak és Dél közösen szerepel.
Egy negatívumot azért megjegyeznék.
Nincsenek teltházas mérkőzések a hazai jégkorong mérkőzéseken, de legalább az
első emeleti fotós pozícióban egyedül lehettem, ahova a szelfizni beálló
helyieket az önkéntesek hesegették el, mivel ahogy már írtam, rend a lelke
mindennek.
9.nap 2018.02.16.
Újabb nap és egy ismételt
próbálkozás, hogy Ivettről edzés közben készítsek fotókat, ezért jóval korábban
indultam, hogy bármi történik is, véletlenül se késsem le az gyakorlást. Ellenőrző
pont, együttműködés a fiatalokkal a kapuban. Már a felszerelés átvilágítása
után, detektorozás és egy kedves kérdés felém: Belépője van? A válaszom: Nincs,
én csak a gyakorló pályára mennék. Sajnos akadályba ütköztem, mert épp a
műkorcsolya verseny zajlott ( High demand esemény) az arénában és a külső
területre is csak ezzel lehet belépni. Telefonálgatás bentre, hogy valamit
csináljanak, mert én be szeretnék jutni.
Egy helyi főnökkel kétszer is beszéltem
telefonon, aki elnézések közepette ígérgette, hogy öt perc és bevisz. Szépen
eltelt így egy óra, ahol mást nem tudtam csinálni csak napozni az egyébként
meglepően szép időben.
Kicsit feldúltan elindultam, mert veszélybe került, hogy odaérek -e Kónya Ádám sífutására. Elindulás után az autópályára felhajtva hatalmas dugóba érkezett a médiás busz, ahol fél órás csigatempó következett. Én meg beletörődtem, hogy az ilyen versenyeken mindig van egy mély pont, egy rossz nap amikor bármit csinálhatok, nem lesz jobb. Pozitív feltöltődésem után séta a napsütésben a sífutó pálya mellett és öröm fotózás.
10.nap 2018.02.17.
Ezen a napon minél több helyre
szerettem volna eljutni, mert kicsit lemaradtam egy-két sportágban. Az Olimpiai
parkra esett a választásom, mert itt percek alatt el lehet jutni egyik helyről
a másikra. Először a curling következett, nem is gondoltam, hogy élőben ennyire
izgalmas. Ezután egy Korea-Svájc női jégkorong mérkőzés jött a sorban. Itt
tapasztaltam azt, hogy vannak szurkolói instruktorok minden szektorban, akik a
jó hangulatért felelősek. Szerintem egész jó hangulatot tudnak csinálni ezzel.
A következő állomásom az Ice Arénában
folytatódott, ahol Ivett edzett a centerpálya alatti training pályán. Ez egy
kisebb, de gyönyörű kis letisztult pálya. A nap további részében a gyorskorisok
edzésén voltam, ami a falutól gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető Short
Track traing Arénában volt. Ide érkezett meg Orendi Misi bácsi is, hogy
üdvözölje a korisainkat.
Mivel este 8 órakor még nem
igazán tudok lepihenni a hajnal kettőre kalibrált szervezetemmel ezért még
találtam a programok között egy Svédország-Finnország férfi jégkorong meccset,
amit igazi skandináv rangdónak is nevezhetnék. Életem legjobb meccsét sikerült
megnéznem és lencsevégre is kapnom. Ezután már tényleg édes volt az álmom.
11.nap 2018.02.18.
Ez a nap fakultatív kirándulással
indult a lakótársaimmal és a magyar sajtóattaséval. Elterveztük, hogyha már itt
vagyunk az északi határhoz egészen közel valahol nézzük meg a demilitarizált
zónát. Találtunk egy 90 kilométerré lévő látogatható részt ami két óra
autózással elérhetőnek tűnt. Érkezés a DMZ-be, papír kitöltés és irány a
kilátó. Eddig még csak filmben látott jelenetek következtek. Állig
felfegyverzett gépfegyveres katonák mindenütt. Útakadályok sora és beengedést
nyertünk arra a pontra, ahonnan átláthatunk az északi testvéreikhez.
Dupla soros kerítések,
szögesdrótok, géppuskafészkek mindenütt. Mindenhol figyelmeztetés és fotózási
tilalom. Na most ezt pont jónak írják ki, aki minden nap ezt csinálja és izzad
a mutatóujjam, hogy ezt azért otthon meg kéne mutatni. Ha gép nem is, de egy jó
mobiltelefon erre a munkára most tökéletes volt. Nézelődés után irány az alagútrendszer amit a
koreai háború idején az északiak válytak ki több szakaszon és több kilométer
hosszan. Mi a négyes alagútba nyertünk betekintést. 300 méter séta a hegy
gyomrában és jöhetett a bányász vasúthoz hasonlítható utazás még pár száz
méterig. Kb.1 méter magas lehetett az alagút magassága. Tiszta szellemvasút
jelleggel.
A helyi kis múzeum áttekintése
után irány vissza az esti gyorskorira. Először 1000 méteren kezdtek a lányok,
itt sajnos csak Keszler Andi jutott tovább, de nem sokkal jöttek az 500-as
férfi futamok. A Shaolin fiúk hozták a kötelezőt és továbbjutottak, Knoch Viktor
pedig egy sajnálatos hibájából bukott és búcsúzott a versenyszámtól.
A női 3000 méteres B döntővel
zárult a versenyprogramunk. A lányaink valami fantasztikusan, a világcsúcstól
egy picivel lemaradva végeztek. Még mindig nem hiszem el….
Egy dolog még mindig nem fér a
fejembe és ehhez még fogok segítséget kérni, hogy megértsem. Az ‘A” döntőben
ahogy én láttam a dél-koreai buktatta el a mögötte érkezőket és így is ők
lettek az olimpiai bajnokok. Nem tudtam ezt mire vélni, hogy miért is zárták ki
a kínai és kanadai csapatot, akik vétlenül érkeztek szerintem mögöttük.
Szerencsénkre mondjuk így a 4. helyen zárt a csapatunk.
Cikk nyomtatása