Új csapat régi célokkal!
2017. 08. 30. (szerda) 10.24
Hogyan értékeled az előző szezont?
Egy évvel ezelőtt kísérletképpen vágtunk bele a férfi felnőtt másodosztály küzdelmeibe. Szerettük volna, ha a tehetségesebb, de a DVSC figyelmét elkerülő játékosok ne a megyei nagypályás futballba pocsékolnák el a tudásukat, valamint, hogy a futsal felemelkedést és egzisztenciális lehetőséget is jelentsen számukra, akár még válogatott játékos is váljon belőlük. Sajnos a legtöbben a rövid távú érdekeikért feladták a hosszú távú terveiket. Az amatőr futball rákbetegsége, a pénz elcsábította Őket, ezzel feladták az álmaikat. Már évközben is sokat küszködtünk ezzel, de most tíz játékosunkból nyolc itt hagyott bennünket olyan ígéretekért, pénzekért, amelyet talán sose fognak megkapni. Öröm az ürömben, hogy öt játékosunk az NBI-es DEAC csapatához igazolt, így az alapokat, amelyeket tőlünk kaptak fel tudják használni a legmagasabb szinten is. Szerintem azonban még egy évre szükségük lett volna ahhoz, hogy ott biztosan megállják a helyüket. A többiek aprópénzre váltották a tehetségüket és eljátszották a lehetőségüket, elmerültek a mennyei megyei falusi futball kultúrájában. Pozitív, hogy volt aki 18 évesen eljutott az U21-es magyar válogatottba, néhányan pedig a másodosztályú ligaválogatottba.
Akkor most teljesen új csapatot építesz, magyarán mindent elölről kell kezdeni?
Gyakorlatilag igen. Most azzal próbálkozunk, hogy még lejjebb visszük az átlagéletkort. A 17 éves gyerekeket talán még nem tudja beszippantani a magyar futball valóság. Talán még jövőre is a játékosaink maradnak, így megéri munkát fektetni a csapatba. Szerencsére sok tehetség van a Sportiskolában, akik alkalmasak lehetnek erre a játékra. Sőt azt veszem észre, rangot jelent a futsal csapatban játszani. Az idén alkalmunk volt napi két edzéssel készülni egy erdélyi edzőtáborban, ami annyit jelentett mintha hét héten át edzettünk volna a Hódosban. Ez felgyorsította a munkát, segítette az érési folyamatot, hiszen a futsalt, akárcsak a labdarúgást megértetni kell a gyerekekkel nem betanítani.
Vannak konkrét célok? Helyezésben gondolkodtok vagy inkább a játék megtanításában, a tehetségek felkutatásában láttok fantáziát?
Bár az utánpótlás nevelésben ez utóbbi a fontosabb, mi már a felnőtt bajnokságban játszunk, ahol az eredmény elérése is alapkövetelmény. Pechünkre az előző évben történt meg a bajnoki rendszerek átalakítása, így az első hat között kellett volna végeznünk ahhoz, hogy továbbra is a második vonalban versenyezhessünk. Nekünk ez éppen csak nem sikerült. Az idén szeretnénk megtanulni az alapokat és az élmezőnyben végezni. A feljutás még nem kimondott cél, de ha a közelébe kerülünk nem fogunk megremegni.
Cikk nyomtatása